Egyik nap a házigazda meghívott arra az esküvőre ami a faluban már egy hete zajlott. Amikor megemlítettem neki, hogy nincs puccos ruhám csak nevetett, hogy óriási megtiszteltetés lesz a családnak, hogy egy külföldi is résztvesz!

A nők és férfiak külön sátorban ettek s mint megtudtam azért, hogy a helyi kultúra szerint nehogy a férfiak véletlenül is hozzáérjenek a nőkhöz.

Egy ideig figyeltem ennek az asszonynak különös munkáját a közeli kisvárosban.       

    

...
Mexico

   Mexico csupa szín, a Karib tenger is olyan kék, hogy alig hittem el. A karibi hangulat a buszokon is jelen van, a sofőr gondoskodik a bömbölő zenéről, s ehhez még a hátsó üléseket is kiszedte, hogy egy hatalmas basszusládát tegyen oda! Így aki arra ül, extra masszírozást is kap!

A piaci hangulattal az időben is visszamentem, hisz a vándorköszörűs látványa megidézte, hogy a 80'-as években én is ezt akartam csinálni!

   Szokták kérdezni, hogy mit csinálok utazásaim alatt, nem unatkozom? Nos, ilyenkor ezeket a képeket szoktam megmutatni: vajon mennyire unalmas januárban a pálmafa alatt a homokban heverészve nézegetni a kék eget, a felhőket, hallgatni a pálmalevelek zizegését s a hullámok lágy hangját?
Vagy cenote-t csodálni,

avagy Chitzen Itza-ban sétálgatni?

...

India

   India hozta a formáját. Mocsok és szépség, kedvesség és arrogancia, s egyéb furcsaságok.

Erre megint elkezdte mondani a magáét és közben kezdtem rájönni, hogy ez az ember nem egészen százas akkora baromságokat mond. Amíg ezen morfondíroztam egyszer csak elegánsan elővett egy pisztolyt és elkezdett vele az arcom előtt hadonászni miközben nagy hangon elkezdte ecsetelni, hogy én betörtem a birtokára, ez birtokháborítás, és ő most engem ezért lelő! Közben nyúlt a puskája felé is, ami mellette a falhoz volt támasztva. Majdnem elröhögtem magam, hogy mit balettozik ez itt ordítva előttem egy műanyag játék pisztollyal, s hiába védekeztem, hogy ő nyitotta ki nekem a kapuját, de aztán gondoltam a békesség kedvéért jobb ha azonnal  búcsút intek.

Másnap elmeséltem ezt a sztorit  a másik szomszédnak nagy mosolyok közepette. Azt válaszolta igen komoly arccal, hogy régen ez az ember egy biztonsági cégnél dolgozott fegyverviselési engedéllyel, de sajnos meghibbant.
A pisztolya, puskája igazi volt...

Borneo (Sarawak állam)

Szokás szerint erős impulzussal indítottam, egyenesen Singapore-ba érkeztem karácsony táján.

Mostanában egyre több a beteg kutya, vagy az olyan, amelyiknek nincs lába. Tolni kell...

Mindig elcsodálkozom, hogy demokrácia nélkül mennyivel is nagyobb a rend...,

és édesebb az élet!

Ebben az áruházban azért kicsit elkerekedett a szemem a kerékpáros sáv láttán:

...

 Isten különleges szeretete ismét megnyilvánult abban is, hogy Borneon közvetlenül a tengerparton lakhattam, a házhoz tartozó partnál. Csak kiléptem a szobámból és az alábbi látvány fogadott reggel-este:

Néhány érdekesség azon kívül, hogy egy liter benzin ára átszámítva 154 Ft...
(Így az egész napi motorozás kijött körülbelül háromszáz forintból.)

Számomra a street food változatlanul csakis ez:

Ez a drága néni természetesen végigkóstoltatta velem az összes ételét, majd amikor búcsúztam, még a kezembe nyomott egy nagy zacskónyit ezekből a finomságokból.
Szeretetből.

Egy másik ebédnél kérdezi a kishölgy, hogy mit hozhat inni? Az itteni kedvenc teámra gondolva megkérdeztem mennyibe kerül? Mikor mondta, hogy három ringgit akkor azt mondtam, hogy ajjajj, ez egy kicsit drága, máshol ez csak két ringgit.
Erre rám nézett kedvesen, hogy jó, akkor ajándékba adja!
Ott helyben leszakadt az arcom! Aztán ebéd után, amikor fizetni akartam, újból megkérdeztem, hogy tényleg mennyivel tartozom? Erre a bukszájához nyúlt, előkapott tíz ringgitet, hogy ezt ő akkor most odaadja nekem benzinre...
Zavartan mentegetőztem, mondván, hogy az európai agyammal nem vagyok ehhez hozzászokva, mire kedvesen elmosolyodott és kijelentette, hogy nem érti, miért, hiszen olyan kedves ember vagyok...

Ezek után elballagtam a közeli piacra és kiválasztottam egy nagy marék mini banánt. Kérdeztem az asszonyt, mennyivel tartozom, ő pedig széles mosollyal közölte, hogy ezért a pár darabért csak nem fog pénzt kérni!

     Voltam már barlangban, de ilyenben azért még nem...

Az első része elképzelhetetlenül nagy, több száz méter széles és magas, majd egy jó hosszú folyosórésszel folytatódik, de az is elég tágas. Ám amitől ez különleges volt számomra, hogy ezernyi denevér zsizsegett-kattogott benne s körülöttem. Én még ilyet soha nem éltem meg.
A nagyobbik részében csak természetes fény volt, de a folyosón majdnem tök sötét és totál csend. A telefonom kis lámpájával tapogattam ki az utat.
Rajtam kívül éppen senki nem járt arra, így élvezhettem a csodát, ahogy ott álltam egyedül a hatalmas, harminc-negyven méter magas cseppkőtornyok lábainál a matt csendben, s egy-egy denevér ott csattogott körülöttem, míg a többiek békésen lógtak lefelé a plafonról. A nagy "zsibvásár" csak kint volt a nagy csarnokban.
Majd' három órát mászkáltam odabent, mert egyszerűen nem tudtam betelni ezzel a különleges élménnyel.  Persze időnként igencsak meg voltam illetődve és a horror filmek jutottak eszembe meg a Batman, de egyszer sem jött nekem egy denevér sem.

   Jó néhányszor elgondolkodtam már azon, hogyan juttat el Isten egy csóró magyar nyugdíjast egy trópusi, paradicsomi sziget 4 csillagos szállodájába egy egész hónapra - egy hasonló színvonalú, magyar szálloda három éjszakájának áráért. Már az is valóságos csoda volt, hogy eddig közvetlenül egy csodás öböl partján lakhattam. Mivel azonban a sziget belsejében még rengeteg látnivaló akadt - barlangok, hegyek, tavak, vízesések - ezért ezekhez közelebb, valami kisebb település környékén akartam tábort verni. Több napig tartó eredménytelen kutatás után már kezdtem elszontyolodni, mert bent a hegyek között alig volt szálláshely. Amiket találtam, azok vagy putrik vagy irreálisan drágák voltak, de végül egy hét után rábukkantam egy új építésű hotelre. Elkezdtem beszélgetni a tulajdonossal, mert a kiírt ár természetesen rendkívül magas volt nekem, és végül eljutottunk ennek az árnak a töredékéig. Ráadásul a legfelső szinten a legpuccosabb, körben ablakos, ötven nm-es lakosztályt kaptam meg, ami egyenesen a dzsungelre és a hegyekre néz. Az út túloldalán meg pont egy indiai étterem üzemelt, ami errefelé olyan ritka, hogy még egyet sem láttam. Itt harmadáron élvezhettem a gasztronómiát, mint ahol eddig ettem.
A hab a tortán: ebben a nagy hotelben én voltam az egyetlen vendég, így igen örültek nekem. Először kicsit furcsa volt… mintha kísértet kastélyban jártam volna, de ennek óriási előnye a csend és nyugalom volt.

Isten adott esetben a kiegészítő jövedelmet úgy folyósítja, hogy ilyen különleges helyzeteket teremt, s így máris igen gazdag az ember! Tanulság: a gazdagság sosem pénzkérdés.

   Aztán egyik nap hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, vége szakadt ennek az idillnek. Egy fogfájás miatt bevett antibiotikum olyan komoly mellékhatást váltott ki, hogy életveszélyes állapotban szállítottak a helyi kórházba. Ott aláírattak velem egy papírt, miszerint tudomásul veszem, hogy 99%-os eséllyel belehalhatok, de így is hozzájárulok a kezelésekhez.
Istennek azonban elég 1% is, hogy  átvegye az irányítást!
Hatalmas és erős karjával megragadott, és minden létező törvényt átírva - emberit, orvosit, fizikait, technikait, temészetit -, csodával egyenlő módon, végig kerekes székes szállítással, tíznapos maláj kórházi kezelés után hazarepített!!!

Ezután már itthoni kórházban folytatták a kezelést. A SOTE-n országunk nyolc legkiválóbb orvosa tanulmányozta vagy másfél órán keresztül a szervezetemben egyszerre jelen lévő tizenkét féle, legtöbbjük által eddig csak könyvben látott maláj kórságot, keresve a megoldást. Ahogy később viccesen megjegyezték, rám borították a gyógyszeres szekrényt, és ennek köszönhetően gyorsan és látványosan felgyógyulhattam, de természetesen ebből a csodából nem hagyhatjuk ki Isten hatalmas és erős karját!
De amíg elindulhattam a gyógyulás felé vezető úton, nos az egy nem semmi történet...

Itthon az egyik orvos odahajolt az arcomhoz, és ezt mondta: Uram, magát nagyon szereti Isten! Ebbe a kórságba mindenki bele szokott halni, de ha netán életben is marad, minimum megvakul...

   Ez az antibiotikum "mellékhatás" az egyik legundorítóbb, legocsmányabb betegség ami megesett velem. Egymás után jöttek elő a szörnyű tünetek, és a helyzet egyre rosszabb lett. Először csak arcpuffadás jelentkezett, utána kiütések, aztán az egész testet beborító, vörösen égő még több kiütés. Az arcomat tízezer apró pattanás lepte el, szédültem, végül nem tudtam járni. A szemem negyedére szűkült a sok gennytől, ami később rászáradt. Rajta volt, mint egy páncél, nem tudtam leszedni. A harmadik napon beláttam, hogy ezzel bizony orvoshoz kell menni. Négykézláb másztam el a recepcióshoz, hogy hívjon mentőt...

Rengeteg "mókás" dolog is volt amíg  a halál szele ott lengedezett körülöttem az ambulancián.
Kb. tíz doki jött oda hozzám, és ugyanazokkal a kérdésekkel bombáztak.  Volt amelyik kérdésen hanyatt dobtam magam, mint pl. miért vagyok felül fehér, a lábam meg barna??? Mondtam neki, hogy azért, mert rövidnadrág volt rajtam. Nem értette. A másik kiszámolta, kb. 23 000 ringgit  (1 725 000 Ft) lesz készpénzben a számla, ki tudom e fizetni?
A többieknek már előre leírtam a sztorit, azt mutattam meg nekik. A csúcsdoki is előrukkolt az ötletével, közvetlenül a vesepucolás előtt, hogy akkor ők most áttolnak egy másik kórházba. Stabilizálás közben - haldokolva...
Na, akkor mondtam, hogy elég, nem kezdjük az egész tortúrát elölről, magamban meg arra gondoltam, ha még tíz doki hasonló hülyeségét kell végighallgatnom, tuti abba halok bele, nem a betegségbe.
Épp most forgolódok a koporsó szélén.

A borneóiak eléggé picik, két fejjel alacsonyabbak nálam, így mókás volt, hogy mivel náluk az ambulanciaágy kb. 150 cm hosszú s a pokróc is, így én térdtől lefelé a semmiben lógtam.
Itt bent mindenkin maszk van, és szörnyen beszélnek valami trópusi angolt. Képzeld el, feléd hajol egy full maszkos fej, és hadarva azt mondja: bkahlbanloha gua.
Kértem, beszéljen angolul.
Az volt...

Közben felhívták a biztosítómat is, hogy megtudakolják, mi legyen a biztosítással, de semmit nem sikerült érdemben intézniük.  Ennyit az Uniqa biztosító megbízhatóságáról...

Nagy nehezen megtalált egy értelmes doki is akinek elpanaszolhattam, hogy nem frankó, ha tízen tízfélét mondanak-akarnak. Legyen egy orvos aki mindent tud rólam és kézben tart! Elmondtam neki  őszintén mindent, hogy ennyi pénzem nem volt, sose lesz, hogy keressünk egy másik megoldást erre nézve, ha a biztosító nem akarna fizetni.

Amikor már csak pár milliméteres lyukon láttam ki a gennyes szememből, aggódva közölték, hogy ebbe bele is lehet vakulni. S mialatt feltolták a majd félméteres műanyag csövet a combomon keresztül a vesémbe, hogy elkezdjék a méregtelenítést, Isten kezébe tettem az életemet s a szeretteimet, megköszöntem minden áldását – legfőképpen a gyermekeimet, a családomat - és békességgel, bizalommal vártam, mi következik.
Élet és halál között lebegve, szinte fizikailag is éreztem a halál settenkedését - mint már annyiszor -, de azt mondtam magamban, csakis akkor megyek, ha itt az idő! Ha most, akkor most. Ez itt csak a kapu egyik fajtája, ami tulajdonképpen bármi lehet, a Hová a lényeg!

Másnap, amikor feltoltak végre egy kórterembe, már egy normális ágyba fektettek normális takarókkal. Felállni még nem tudtam, ezért mindent ágyban kellett végezni… nagyon utálom az ilyet, pláne itt ahol nincs kacsa, csak fémkübli amit másnak kellett tartania...
Majd elkezdték a bőrömet is kezelni. Nagyon csúnya volt a fejem búbjától a talpamig, már cafatokban jött le és borzasztóan fájt.
Végül a normális doki intézkedett, és reálisnak tekinthető összeget mondott a tíz napra. De ahhoz Isten kegyelme kell, hogy előbb meggyógyuljak!

Szintén az értelmes dokitól kérdeztem, ez a legnyugisabb kórtermük? Azt felelte, mind ilyen. Ehhez képest fél óra múlva áttoltak egy kisebb szobába.
Ezután bevonult egy wellness csapat, egy fiú és két lány. Pucérra vetkőztettek és ágyastul lecsutakoltak. Úszott minden. A pasi mindenhol leborotvált, így trendi kis buzeráns lettem, ezt viccesen közöltem is velük. Mivel ezt a kis nyugati huncutságot nem ismerték, jót mulattunk a sok idióta európain.
Nagyon jó fejek voltak, végig kacagtunk, közben a lányok időnként megkérdezték, itt meg ott is lemoshatnak-e? Fullos engedélyt adtam. Szárazra törlés után mindenhol bekentek egy krémmel.

Később áttoltak egy nagy kórterembe ahol 30 beteg volt, plusz a helyi kultúrának megfelelően az összes rokon, akik a betegágy alatt-mellett tanyáztak.
Na ez mind EGY WC-RE JÁRT.
NEM HÚZTÁK LE, MINDEN PISI, KAKI... Volt aki mellécsinált.
Így azzal kezdtem minden nap a WC-re menést, hogy fogtam a slagot és kicsapattam a sok szennyet. Sajnos így is kaptam néhány durva fertőzést...
A betegek éjjel-nappal eszméletlen hangosan rádióztak, meg az ágy körüli család.
Tíz napig nem tudtam aludni, ami teljesen kicsinált. A kapott mosléktól hamar megundorodtam, minderre rájött a durva démonikus lelki nyomás melyek hatására végül testi és lelki ronccsá váltam...  Pár nap alatt tíz kilót  fogytam...

Az itteni barátaim minden nap érdeklődtek, akitől a robogót béreltem, a szállodafőnök, de még a személyzet is.
Sőt, a mentősember ezt az üzenetet írta nekem:
"Uram... Megtiszteltetés, hogy segíthetek bárkinek a nehéz időkben. Örülök, ha tudom, hogy jól van... Isten áldja meg és adjon gyors gyógyulást! Ha segítségre van szüksége, kérem, jelezze, és amennyire csak tudok, segítek."

Néhány beteg hozzátartozója engem is körülvett, különösen egy történet után.
Harmadik nap már az ágy mellé tudtam állni a teljes pucéros mosdatáshoz. Az iban öregasszony a szomszédos ágytól óriási érdeklődéssel felém fordulva, vigyorogva konstatálta végig, hogy mindent rendesen megpucolnak-e rajtam, én meg közben majd megpusztultam a röhögéstől.
Különösen, amikor a fütykösömöshöz és az ülepemhez értek, teljesen előrehajolva, tőlem másfél méterre, úgy figyelt és szélesedett a vigyora, hogy már majdnem ráesett az ágyamra.

Mindezek után, hogy valószínű életre szóló élményt kapott, minden aprósággal segített.
(Vagy éppenséggel azon vigyorgott, hogy ezek a huncut népek itt milyen mókásan mosdatnak, bezzeg mi a dzsungelben egyszerűen belefordítjuk a beteget a patakba osz't annyi?)

   Aztán elkezdtem szervezni a hazajutásomat, ám hamar rá kellett döbbennem, hogy a kínai újév miatt totál elkelt minden jegy a járatokra! Újabb hosszas keresgélés után végül EGYETLENEGY szabad helyet találtam aznapra az összes repülőtársaságnál: az üzleti osztályon (business class), iszonyat sok pénzért, a Malaysia Airlinesnél. De ez volt az EGYETLEN ÉS UTOLSÓ esélyem, hogy vasárnap elrepüljek! Képzeld el mit éreztem, amikor szembesültem azzal, hogy ezen múlik a hazautam! Ám Isten adta az anyagiakat, Ő gondoskodott rólam most is, lenyúlt hatalmas kezével! Áldassék örökké a Neve!!!
Nem is az áron rendültem meg, hanem azon, hogy egyetlen szabad hely volt még!

   Isten küldött három erős angyalt, akik mindenben segítettek a kórházban dacolva a démonikus akaratokkal is, mert az ördög bizony felhasznált néhány rendkívül gonosz embert -sajnos orvost is- akik ott tettek keresztbe ahol csak tudtak.  Az egyik doki például beleordította az arcomba: "Elegem van belőled külföldi, tűnj el a szemem elől!"
Indulásom előtt egy nappal meg: "Itt fogsz megrohadni, nem mész te sehová!"
 Szabotálták a vizsgálatomat is amit pedig a vezető dokik rendeltek el, ellopták a gyógyszeremet, ivóvizemet és még sok egyéb gyalázatos dolgot műveltek velem.
Nagyon támadott az ördög egy "dögkeselyű" démonikus beteggel is.
Éjjel-nappal két kézzel fogta az ágyam rácsát és fel-alá totyogva rázta, miközben érthetetlen szavakat motyogott. Majd időnként belehajolt az arcomba, és teljes erővel beleköhögött.
A többit képtelen vagyok leírni, olyan mély gyötrelmeket okoztak.
Ezt az ördögi részt örökre el akarom felejteni!

Mondanom se kell, még távozásom reggelén is belém rúgott egyet utoljára az ördög, nem akart elereszteni. De Isten hatalmas karja átsegített ezen is. Az egyik főgonosz még odabiggyentett plusz 80 000 Ft- ot a számlához, csak azért mert külföldi vagyok. De közben aljas módon elkérte a bankkártyámat -én idióta meg odaadtam-, meg akarta mókolni, de rögtön letiltotta a bank...
Így akart ottmarasztalni további bonyodalmakat okozva, hogy ne tudjam kifizetni a számlát és így ne érhessem el a repülőjáratot! De Isten erős karja félretolta azokat akik az orrom előtt lobogtatták kárörvendően a számlát, hogy addig nem engednek el amíg ki nem fizettem ezt is!
Sírva, már sokkos állapotban odamentem egy értelmes dokihoz, hogy csak engedjen elrepülni!!!
Pár perc múlva azonban két angyal sietve belelökött egy tolószékbe, és kimenekítettek a kórházból a taxihoz. Sírva borultam a vállukra idegileg, fizikailag abszolút lepusztult állapotban, de elhagyhattam végre ezt a földi poklot, majd a reptérre tartva még arra gondoltam, még ezer  meglepetés érhet ha Isten nem segít!

A repülőtéren aztán megértettem valamit. Ez a business class jegy benne volt Isten csodálatos tervében!
Ugyanis a jegyben benne volt a lounge is, ahol két pofára tolhattam be a rengeteg gyümölcsöt s egyebeket .... Álomvilág a tíz napi moslék után, már teljesen ki voltam száradva! Előtte nem is gondoltam bele, mit fog ez nekem  jelenteni. Oázis, megváltás, a vesém csak szívta be a sok gyümölcslevet!
Abszolút gondviselés!
Két órán keresztül megállás nélkül csak ettem és ettem és ittam!

Itt a lounge-ban közben megszervezték nekem azt, hogy Kuala Lumpurban várjon  tolószék a repülőgép ajtajánál plusz azt is, hogy egyenest vigyenek az ottani lounge-ba, mert vagy hat óra a várakozás az átszállásra.
És azt is előre tudta Isten, mit jelent majd teljesen legyengült testemnek ezek után belefeküdni a business class foteljába, ahol betakargattak, körülvettek minden földi jóval!

Kuala Lumpurban kicsit akadékoskodtak, hogy még nincs meg a beszállókártyám ezért nem tudnak betolni a lounge-ba ami a tranzitzónán belül van.
De egy kis anyagi motiváció után végül is bejutottam a "kiskapun" át.
A csávó betolt egy teljesen kihalt mellékfolyosóra ahol aludt egy tisztviselő. Ébredése után persze rutinból elkezdett értetlenkedni, de Isten megint beleszólt, és így beütötte a kilépési pecsétet az útlevelembe.

Így a két lounge-ban tudtam sok erőt gyűjteni a hosszabb repülési szakaszhoz.  Reggel még alig álltam a lábamon mert a kétszet négy órás vesegép pucolás teljesen kicsinált, fejfájás, szédülés, de a töméntelen jó gyümölcs helyre tett.
Nem vicc, Kuala Lumpurban további négy órán keresztül folyamatosan ettem, eltűnt bennem teljesen minden, felszívódott!

  Amikor végül Budapesten beszálltam drága fiam autójába, totális sokkot kapva szakadt ki belőlem a tíz nap pokla, s egyúttal az a boldogság is, hogy végre itthon vagyok szeretteim körében... Percekig artikulátlanul zokogtam, nem tudtam egy értelmes szót kinyögni. Mindazonáltal végtelen öröm is volt bennem, hogy átélhettem ezt a csodát: Isten mindenen át hazahozott!
Új esélyt adva: ÉLVE! Köszönöm, köszönöm!!!

Isten nagyságát magasztalom!

A kezdetek...

1998-1999, Ausztrália, Amerika

1999 ősze, Amerikai körút

2000 tele, Hawaii

2001 ősze, Amerika

2003 tavasza, Amerika

2003-2004, Hawaii

2004-2005, Hawaii

2005-2006, Hawaii

2006-2007, Sri Lanka

2007, Uganda

2013, Uganda

2014, India

2016, Florida

2017, Malaysia

2017-2018, Singapore, Pulau Langkawi

2023-24 Borneo