Egyik nap a házigazda meghívott arra az esküvőre ami a faluban már egy hete zajlott. Amikor megemlítettem neki, hogy nincs puccos ruhám csak nevetett, hogy óriási megtiszteltetés lesz a családnak, hogy egy külföldi is résztvesz!

A nők és férfiak külön sátorban ettek s mint megtudtam azért, hogy a helyi kultúra szerint nehogy a férfiak véletlenül is hozzáérjenek a nőkhöz.

Egy ideig figyeltem ennek az asszonynak különös munkáját a közeli kisvárosban.

    

...
Mexico

   Mexico csupa szín, a Karib tenger is olyan kék, hogy alig hittem el. A karibi hangulat a buszokon is jelen van, a sofőr gondoskodik a bömbölő zenéről, s ehhez még a hátsó üléseket is kiszedte, hogy egy hatalmas basszusládát tegyen oda!

A piaci hangulattal az időben is visszamentem, hisz a vándorköszörűs látványa megidézte, hogy a 80'-as években én is ezt akartam csinálni!

   Szokták kérdezni, hogy mit csinálok utazásaim alatt, nem unatkozom? Nos, ilyenkor ezeket a képeket szoktam megmutatni: vajon unalmas januárban a pálmafa alatt a homokban heverészve nézegetni a kék eget, a felhőket, hallgatni a pálmalevelek zizegését s a hullámok lágy hangját?
Vagy cenote-t csodálni,

avagy Chitzen Itza-ban sétálgatni?

...

India

   India hozta a formáját. Mocsok és szépség, kedvesség és arrogancia, s egyéb furcsaságok.

Erre megint elkezdte mondani a magáét és közben kezdtem rájönni, hogy ez az ember nem egészen százas akkora baromságokat mond. Amíg ezen morfondíroztam egyszer csak elegánsan elővett egy pisztolyt és elkezdett vele az arcom előtt hadonászni miközben nagy hangon elkezdte ecsetelni, hogy én betörtem a birtokára, ez birtokháborítás, és ő most engem ezért lelő! Közben nyúlt a puskája felé is, ami mellette a falhoz volt támasztva. Majdnem elröhögtem magam, hogy mit balettozik ez itt ordítva előttem egy műanyag játék pisztollyal, s hiába védekeztem, hogy ő nyitotta ki nekem a kapuját, de aztán gondoltam a békesség kedvéért jobb ha azonnal  búcsút intek.

Másnap elmeséltem ezt a sztorit  a másik szomszédnak nagy mosolyok közepette. Azt válaszolta igen komoly arccal, hogy régen ez az ember egy biztonsági cégnél dolgozott fegyverviselési engedéllyel, de sajnos meghibbant.
A pisztolya, puskája igazi volt...

Borneo (Sarawak állam)

Szokás szerint erős impulzussal indítottam, egyenesen Singapore-ba érkeztem karácsony táján.

Mostanában egyre több a beteg kutya, vagy nincs lába...

Mindig elcsodálkozom, hogy demokrácia nélkül mennyivel is nagyobb a rend...,

és édesebb az élet!

Ebben az áruházban azért kicsit elkerekedett a szemem a kerékpáros sáv láttán:

...

 Isten különleges szeretete megint abban nyilvánult meg, hogy Borneon közvetlenül a tengerparton lakhattam, a házhoz tartozó partnál. Csak kiléptem a szobámból és az alábbi látvány fogadott reggel-este:

Néhány érdekesség azon kívül, hogy egy liter benzin 154 Ft...
(Így az egész napi motorozás körülbelül háromszáz forintból kijött.)

Számomra a street food változatlanul csakis ez:

Ez a drága néni természetesen végigkóstoltatta velem az összes ételét, majd amikor búcsúztam, még a kezembe nyomott egy nagy zacskónyit ezekből a finomságokból.
Szeretetből.

Egy másik ebédnél kérdezi a kishölgy mit hozhat inni? Az itteni kedvenc teámra gondolva megkérdeztem itt mennyibe kerül? Mikor mondta, hogy három ringgit akkor azt mondtam, hogy ajjajj, ez egy kicsit drága, máshol ez csak két ringgit.
Erre rámnéz kedvesen, hogy jó, akkor ajándékba adja!
 Ott szakadt le az arcom, aztán ebéd után amikor fizetni akartam újból megkérdeztem, hogy tényleg mennyivel tartozom akkor odanyúlt a bukszájához, előkapott 10 ringgitet, hogy ezt ő akkor most odaadja nekem benzinre...
Amikor mondtam neki, hogy az európai agyammal én nem vagyok ehhez hozzászokva akkor kedvesen mosolyogva mondta, hogy ezt nem érti miért, mert olyan kedves ember vagyok...

Ezek után elballagtam a közeli piacra és egy jó marék mini banánt választottam ki. Kérdezem az asszonyt mennyivel tartozom, ő széles mosollyal rámnézett, hogy ezért a pár darabért ő nem kér pénzt!

     Voltam már barlangban, de ilyenben azért még nem...

Az első része elképzelhetetlenül nagy, több száz méter széles és magas, majd egy jó hosszú folyosó résszel folytatódik, de az is elég tágas. De amitől ez különleges volt számomra, hogy ezernyi denevér zsizsegett-kattogott benne s körülöttem. Én még ilyet nem éltem meg.
A nagyobbik részében természetes fény volt, de a folyosón majdnem tök sötét és totál csend. A telefonom kis lámpájával tapogattam ki az utat.
Rajtam kívül senki nem volt így átélhettem azt, hogy ahogy ott álltam a hatalmas 30-40 méteres cseppkőtornyok lábainál a matt csendben, egy-egy denevér ott kattogott körülöttem, a többiek békésen lógtak a plafonon. A nagy "zsibvásár" csak kint volt a nagy csarnokban.
Majd' három órát mászkáltam benne, annyira nem tudtam betelni ezzel a különleges élménnyel. Persze időnként igencsak meg voltam illetődve és a horror filmek jutottak eszembe meg a Batman, de egyszer sem jött nekem egy denevér sem.

  Párszor elgondolkoztam azon, hogyan juttat el Isten egy csóró nyugdíjast egy trópusi paradicsomi sziget 4 csillagos szállodájába egy hónapra, egy hasonló magyar szálloda három éjszakájának áráért.
Már az is egy csoda volt, hogy eddig közvetlenül egy csodás öböl partján lakhattam. De mivel a sziget belsejében még rengeteg a látnivaló, barlangok, hegyek, tavak, vízesések, ezért ehhez közelebb egy kisváros környékén kerestem táborhelyet. Több napi eredménytelen kutatás után már kezdtem elszontyolodni, mert bent a hegyek között alig található szálláshely. Amiket találtam azok vagy putrik vagy irreálisan drágák voltak, de végül egy hét után rátaláltam egy új építésű hotelre. Elkezdtem beszélgetni a tulajdonossal, mert a kiírt ár természetesen rendkívül magas volt, de végül eljutottunk ennek az árnak a töredékéig. Ráadásul a legfelső szinten a legpuccosabb, körben ablakos 50 nm-es lakosztályt kaptam meg, ami egyenesen a dzsungelre és a hegyekre nézett. Az út túloldalán meg pont egy indiai étterem volt ami errefelé olyan ritka, hogy még egyet se találtam. Itt harmad áron élvezhettem a gasztronómiát mint ahol eddig ettem.
S mint kiderült, ebben a nagy hotelben egy jó ideig én voltam az egy szál vendég, így igen örültek nekem.
Először kicsit furcsa volt, mintha kísértet kastélyban járnék, de ennek óriási előnye a csend és nyugalom.

Isten adott esetben a jövedelmet ilyen helyzetet teremtve folyósítja, és így máris igen gazdag az ember!

   Aztán egyik nap hirtelen ért az, hogy egy fogfájás miatt bevett antibiotikum igen komoly mellékhatást váltott ki, életveszélyes állapotban szállítottak a helyi kórházba. Ott aláírattak velem egy papírt, hogy ebbe most 99%-os eséllyel belehalok, ennek tudatában kezelnek.
De Istennek elég 1% is...,  hogy  átvegye az irányítást!
  Hatalmas és erős karjával megragadott, és minden létező törvényt átírva -emberit, orvosit, fizikait, technikait, természetit- a csodával egyenlő módon, végig tolószékes szállítással 10 napi maláj kórházi kezelés után hazareptetett!!!

Ezután már itthoni kórházban folytatták a  kezelést.
A SOTE-n országunk nyolc legkiválóbb orvosa tanulmányozta vagy másfél órán keresztül az egyszerre bennem lévő tizenkét féle általuk eddig csak könyvben látott maláj kórságot keresve a megoldást, s ahogy viccesen mondták, rámborították a gyógyszeres szekrényt, és ennek köszönhetően gyorsan és látványosan felgyógyulhattam, természetesen ebből nem kihagyva Isten hatalmas és erős karját!
De amíg eddig eljuthattam az nem egy semmi történet...

Itthon az egyik orvos odahajolt az arcomhoz, és ezt mondta: Uram, magát nagyon szereti Isten! Ebbe a kórságba mindenki bele szokott halni, de ha netán életben is marad, minimum megvakul...

   Ez az antibiotikum "mellékhatás" az egyik legundorítóbb, legocsmányabb betegség ami megesett velem. Egymás után jöttek elő a szörnyű dolgok, ami egyre rosszabb lett. Először csak arcpuffadás, utána az egész testemen vörösen égő kiütés, az arcomat 10.000 apró pattanás borította el, majd szédülés amitől nem tudtam járni. A szemem negyedére szűkült a sok gennytől, ami később rászáradt. Rajta volt mint egy páncél, nem tudtam leszedni.
A harmadik napon láttam, hogy ezzel bizony orvoshoz kell menni.

Rengeteg "mókás" dolog is volt amíg  a halál szele ott lengedezett körülöttem az ambulancián.
Kb. tíz doki jött ugyanazt hosszasan kérdezni. Volt amelyik kérdésen hanyatt dobtam magam, mint pl. miért vagyok felül fehér, a lábam meg barna??? Mondom, mert rövidnadrág volt rajtam. Nem értette. A másik kiszámolta, kb. 23 000 ringgit  (1 725 000 Ft) lesz készpénzben a számla, ki tudom e fizetni?
A többinek aztán leírtam a sztorit, azt' mindegyiknek megmutattam.
A csúcsdoki is előrukkolt közvetlen a vesepucolás előtt, hogy ők most áttolnak egy másik kórházba.... Stabilizálás közben..., haldokolva...
Na akkor mondtam elég, nem kezdjük az egész tortúrát elölről, és azt is gondoltam magamban, hogy még tíz doki ilyetén hülyeségét hallgatni abba halok bele, épp most forgolódok a koporsó szélén.
Közben felhívták a biztosítómat is megkérdezni, hogyan legyen a biztosítás de semmit nem tudtak érdemben intézni. Ennyit az Uniqa biztosító megbízhatóságáról...

Nagy nehezen megtalált egy értelmes doki is akinek ezeket elmondtam, hogy nem frankó, hogy 10-en 10-félét mondanak-akarnak, legyen egy orvos aki mindent tud rólam, kézben tart! Elmondtam neki mindent őszintén, hogy ennyi pénzem nem volt, sose lesz, hogy keressünk egy másik megoldást erre nézve, ha a biztosító nem akarna fizetni. (A mai napig nem akar...)

Az elején mikor már csak egy pár milliméteres lukon láttam ki a gennyes szememből kezdtek aggódni, hogy ebbe bele is lehet vakulni.
S mialatt feltolták a majd félméteres műanyag csövet a combomon keresztül a vesémbe, hogy elkezdjék a méregtelenítést, Isten kezébe tettem életemet, szeretteimet, megköszöntem minden áldását - legfőképpen gyermekeimet, családomat- és békességgel - bizalommal voltam.
Élet és halál között lebegve fizikailag éreztem a halál settenkedését -mint már annyiszor-, de azt mondtam csakis akkor megyek ha itt az idő!
Ha most, most.
Ez itt csak a kapu módja ami tulajdonképpen bármi lehet, a Hova a lényeg!

A vesepucolást túléltem, elkezdték a nagyon csúnya bőrömet is kezelni, már cafatokban jött le és nagyon fájt.

Az itteni barátaim minden nap érdeklődtek akiktől a robogót béreltem, a szállodafőnök, s a személyzet is.
Sőt, a mentősember ezt írta:
"Uram... Megtiszteltetés, hogy segíthetek bárkinek a nehéz időkben. Örülök, hogy tudod, hogy jól vagy... Isten áldjon és adjon gyors gyógyulást. Ha segítségre van szüksége, kérem, jelezze, és amennyire csak tudunk, segítek."

A borneoiak ugye eléggé picik, két fejjel alacsonyabbak nálam így mókás volt, hogy az ambulancia ágya csak kb. 150 cm hosszú volt s a pokróc is.
Térdtől lefelé a semmibe lógtam.
Itt bent mindenkin maszk volt, és szörnyen beszélnek valami trópusi angolt, képzeld el, felémhajol egy full maszkos fej, és hadarva mondja: bkahlbanloha gua....
Kértem, beszéljen angolul.
Az volt...
Másnap amikor feltoltak végre egy kórterembe ott már egy normális ágyba fektettek normális takarókkal. Felállni még nem tudtam ezért mindent ágyban kellett végezni, nagyon utálom az ilyet, mert kacsa itt nincs, küblibe kellett a dolgunkat végezni...
Azóta a normális doki intézkedett, belátható összeget mondott a 10 napra. De ehhez Isten kegyelme kell, hogy addig meggyógyuljak!

Szintén az értelmes dokitól kérdeztem, ez a legnyugisabb kórtermük? Azt mondta mind ilyen. Majd fél óra múlva ehhez képest áttoltak egy kisebb szobába...
Ezután jött egy "wellness" csapat, egy fiú két lány, pucérra vetkőztettek és ágyastul lecsutakoltak. Úszott minden.
A pasi mindenhol leborotvált, így trendi kis buzeráns lettem, s mivel ezt a kis nyugati huncutságot nem ismerték, jót mulattunk a sok idióta európain.
Szárazra törlés után mindenhol bekentek egy krémmel.
Mind jó fej volt, végig kacagtunk, közben a lányok meg-megkérdezték, itt-meg ott is lemoshatnak?
Fullos engedélyt adtam.

Később áttoltak egy nagy kórterembe ahol 30 beteg volt, plusz a helyi kultúra szerint az összes rokon, akik a betegágy alatt-mellett tanyáztak.
Na ez mind EGY WC-RE JÁRT.
NEM HÚZTÁK LE, MINDEN PISI, KAKI... Volt aki mellécsinált.
Így azzal kezdtem minden nap a WC-re menést, hogy fogtam a slagot és kicsapattam a sok szennyet. Sajnos így is kaptam néhány durva fertőzést...
A betegek éjjel-nappal eszméletlen hangosan rádióztak, meg az ágy körüli család.
Tíz napig nem tudtam aludni, ami teljesen kicsinált. A kapott mosléktól hamar megundorodtam, minderre rájött a durva démonikus lelki nyomás melyek hatására végül testi és lelki ronccsá váltam...  Pár nap alatt tíz kilót  fogytam...

   De néhány beteg hozzátartozója engem is körülvett, különösen egy történet után.
A harmadik nap után már az ágy mellé tudtam állni a teljes pucéros mosdatáshoz. Az iban öregasszony a szomszédos ágynál óriási érdeklődéssel felémfordulva vigyorogva konstatálta végig, hogy mindent rendesen megpucolnak e rajtam és ettől majd megpusztultam a röhögéstől.
Különösen amikor a fütykösömöshöz és ülepemhez értek, teljesen előrehajolva tőlem másfél méterre úgy figyelt és tetőzött a vigyora, hogy már majdnem ráesett az ágyamra.
Mindezek után, hogy valószínű életre szóló élményt kapott, minden aprósággal segített.
(Vagy éppenséggel azon vigyorgott, hogy ezek a huncut népek itt milyen mókásan mosdatnak, bezzeg mi a dzsungelben egyszerűen belefordítjuk a beteget a patakba osz't annyi?)

   Aztán elkezdtem szervezni a hazautat és hamar rá kellett döbbennem, hogy a kínai újév miatt totál elkelt minden hely a járatokon! Újbóli hosszas keresgélés után végül EGYETLENEGY szabad helyet találtam aznapra az összes repülőtársaságnál : egy business class ülést iszonyat pénzért a Malaysia Airlinesnél. De ez volt az EGYETLEN ÉS UTOLSÓ esélyem vasárnap elrepülni!
Képzeld el amikor ezzel szembesültem min múlik a hazautam!
De Isten adta az anyagiakat, Ő gondoskodott most is, lenyúlt hatalmas kezével! Áldassék örökké a Neve!!!
Nem is az áron rendültem meg hanem, hogy egyetlen szabad hely volt még!

   Három angyal mindenben segített itt, mert az ördög felhasznált néhány rendkívül gonosz embert -sajnos orvost is- akik ott tettek keresztbe ahol csak tudtak. Beleordított az arcomba az egyik doki, hogy "elegem van belőled külföldi, tűnj el a szemem elől"!
Indulásom előtt egy nappal meg: "Itt fogsz megrohadni, nem mész te sehova!"
 Szabotálták a vizsgálatomat is amit pedig a vezető dokik rendeltek el, ellopták a gyógyszeremet, ivóvizemet és még sok egyéb gyalázatos dolgot műveltek velem.
Nagyon támadt az ördög egy "dögkeselyű" démonikus beteggel is.
Éjjel-nappal két kézzel fogta az ágyam rácsát és fel-alá totyogva rázta, miközben érthetetlen szavakat motyogott. Majd időnként belehajolt az arcomba, és teljes erővel beleköhögött.
A többit képtelen vagyok leírni, olyan mély gyötrelmeket okoztak.
Ezt az ördögi részt örökre el akarom felejteni!
De Isten odaküldött ezen három erős angyala mindenben segített, félretolva a démonikus akaratokat is!

Mondanom se kell, távozásom reggelén is utoljára még egyet belémrúgott az ördög, nem akart ereszteni. De Isten hatalmas karja átsegített ezen is. Az egyik főgonosz még odabiggyentett plusz 80 000 Ft- ot a számlához, csak mert külföldi vagyok. De közben aljas módon elkérte a bankkártyámat -én idióta meg odaadtam-, meg akarta mókolni, de rögtön letiltotta a bank...
Így akart ottmarasztalni további bonyodalmakat okozva, hogy ne tudjam kifizetni a számlát és így ne érhessem el a repülőjáratot! De Isten erős karja félretolta azokat akik az orrom előtt lobogtatták kárörvendően a számlát, hogy addig nem engednek el amíg ki nem fizettem ezt is!
Sírva, már sokkos állapotban odamentem egy értelmes dokihoz, hogy csak engedjen elrepülni!!!
Pár perc múlva azonban két angyal sietve belelökött a tolószékbe, és kimenekítettek a kórházból a taxihoz. Sírva borultam a vállukra idegileg, fizikailag abszolút lepusztult állapotban, de elhagyhattam végre ezt a földi poklot, majd a reptérre tartva még arra gondoltam, még ezer  meglepetés érhet ha Isten nem segít!

A repülőtéren aztán megértettem valamit. Ez a business class jegy benne volt Isten csodálatos tervében!
Ugyanis a jegyben benne volt a lounge is, ahol kétpofára toltam be a rengeteg gyümölcsöt s egyebet .... Álomvilág a tíz napi moslék után, már teljesen ki voltam száradva! Nem is gondoltam bele előre mit is fog ez nekem  jelenteni. Oázis, megváltás, a vesém csak szívta be a sok gyümölcslevet!
Abszolút gondviselés!
Két órán keresztül megállás nélkül csak ettem és ettem és ittam!

Itt a lounge-ban közben megszervezték nekem  azt, hogy Kuala Lumpurban várjon  tolószék a repülőgép ajtajánál plusz azt is, hogy egyenest vigyenek az ottani lounge-ba, mert vagy hat óra az átszállási várakozás.
És azt is előre tudta Isten, mit jelent majd teljesen legyengült testemnek ezek után belefeküdni a business class foteljába, ahol betakargattak, körülvettek mindennel!

Kuala Lumpurban kicsit akadékoskodtak, hogy még nincs meg a beszállókártyám ezért nem tudnak betolni a lounge-ba ami a tranzitzónán belül van.
De egy kis anyagi motiváció után végül is bejutottam a "kiskapun" át.
A csávó betolt egy teljesen kihalt mellékfolyosóra ahol aludt egy tisztviselő. Ébredése után persze rutinból elkezdett értetlenkedni, de Isten megint beleszólt, és így beleütötte a kilépési pecsétet az útlevelembe.

Így tudtam sok erőt gyűjteni a két lounge-ban a hosszabb repülési szakaszhoz. Reggel még alig álltam a lábamon mert a kétszet négy órás vesegép pucolás teljesen kicsinált, fejfájás, szédülés, de a töméntelen jó gyümölcs helyretett.
Nem vicc, Kuala Lumpurban további 4 órán keresztül folyamatosan ettem, eltűnt bennem teljesen minden, felszívódott!

  Amikor végül Budapesten beszálltam drága fiam autójába, totális sokkot kapva szakadt ki belőlem a tíz nap pokla, s egyben az az öröm is, hogy végre itthon vagyok szeretteim körében... Percekig artikulátlanul zokogtam, nem tudtam egy értelmes szót kinyögni. De végtelen öröm is volt bennem, hogy átélhettem ezt a csodát, Isten mindenen át hazahozott új esélyt adva: ÉLVE! Köszönöm, köszönöm!!!

Isten nagyságát magasztalom!

A kezdetek...

1998-1999, Ausztrália, Amerika

1999 ősze, Amerikai körút

2000 tele, Hawaii

2001 ősze, Amerika

2003 tavasza, Amerika

2003-2004, Hawaii

2004-2005, Hawaii

2005-2006, Hawaii

2006-2007, Sri Lanka

2007, Uganda

2013, Uganda

2014, India

2016, Florida

2017, Malaysia

2017-2018, Singapore, Pulau Langkawi

2023-24 Borneo